Képzeljen el egy felvételt, amelyen egy havas moszkvai utcán óriásplakátok hirdetik: „A különleges katonai művelet véget ért, a hőseink hazatérnek.” A következő képkockán egy kisgyermekes, kisírt szemű anya borul a frontról éppen megérkező, egyenruhás férje nyakába. A jelenet filmbe illő, végtelenül megható és professzionális – egyetlen bökkenővel: az egészből egyetlen szó sem igaz. A felvételt a mesterséges intelligencia generálta. A videón látható apa a valóságban nyomtalanul eltűnt a fronton; sorsa ismeretlen, teste talán egy jeltelen lövészárokban nyugszik.
A technológiai világban régóta visszatérő, morálisan ingoványos téma a „digital afterlife”, azaz a digitális túlvilág iparága. Az orosz–ukrán háború elhúzódó árnyékában azonban ez a jelenség egy egészen hátborzongató, korábban elképzelhetetlen szintre lépett. Orosz családok ezrei fordulnak mesterségesintelligencia-alkotókhoz, hogy vizuálisan „feltámasszák”, vagy túlvilági védelmező angyalként ábrázolják a háborúban harcoló, vagy onnan soha vissza nem térő szeretteiket.
Családi drámából virágzó üzlet
Mivel a háborús veszteségek és a valós áldozatok száma abszolút tabunak számítanak az orosz állami médiában, a gyászoló, magukra hagyott családok az online térben kerestek menedéket a traumatizált pszichéjük számára. A közösségi média felületeit (főként a Telegramot és a VKontaktét) elárasztották az olyan sablonokra épülő MI-videók, ahol a katonák angyalszárnyakat kapnak, vagy egy fénylő lépcsőn lassan felsétálnak a kék égbe, miközben földi hozzátartozóik gyűrűjében integetnek.
Ami azonban az egyik oldalon feldolgozhatatlan személyes trauma és nemzeti gyász, az a monitor másik oldalán kőkemény, cinikus üzlet. Mivel a fősodorbeli nemzetközi MI-eszközök többsége a szankciók miatt Oroszországból ma már közvetlenül nem vagy csak nehezen érhető el, a piacon megjelentek a kifejezetten erre szakosodott hazai digitális tartalomgyártók. Egy-egy ilyen generált kép vagy animáció ára a komplexitástól függően 200 és 10 000 rubel között mozog.
„Havonta közel 150-200 ezer rubelt keresek ezzel a tevékenységgel, ami az átlagos orosz fizetés több mint kétszerese.” — Ulyana Lebed, digitális MI-alkotó (a BBC-nek adott nyilatkozatában)
Sokan azzal vádolják ezeket a szabadúszó készítőket, hogy gátlástalanul nyerészkednek a háborús tragédiákon, és a halottak szent emlékéből csinálnak profitot. A morális aggályok mellett a technológiai minőség is hagy kívánnivalót maga után: a torz arcvonások, a természetellenes textúrák és a hiányzó vagy felesleges végtagok az MI korai gyerekbetegségeire emlékeztetnek, ami a végeredményt sokszor nem megnyugtatóvá, hanem kifejezetten groteszké teszi.
Etikai katasztrófa vagy pszichológiai segítség?
A jelenség megítélése a társadalomkutatók és a pszichológusok körében is rendkívül megosztó, és mély etikai dilemmákat vet fel. A legfőbb aggály az, hogy ezek a videók akaratlanul is a háborús propaganda tökéletes csapdájaként működnek. Az orosz katonák ezekben a vizuális narratívákban kivétel nélkül makulátlan, dicsőséges és szent hősökként jelennek meg, miközben az Ukrajnában végzett pusztítás, a civil áldozatok és a háború valódi, véráztatta arca teljesen ki van radírozva a képsorokból.
Ez a fajta digitális és vizuális tisztára mosás érthető módon brutális dühöt és mély felháborodást vált ki az ukrán felhasználókból. Ők nap mint nap arra figyelmeztetik a nemzetközi közösséget, hogy ezek a virtuálisan piedesztálra emelt „hősök” a valóságban egy agresszor állam zsoldosai, akik mások otthonainak elpusztításáért és ártatlan gyermekek haláláért vettek fel pénzt.
A pszichológusok figyelmeztetése: Szakértők szerint abszolút kérdéses, hogy a technológia valóban segít-e a gyász és a trauma feldolgozásában, vagy épp ellenkezőleg: a hamis, mesterséges illúziók és alternatív valóságok fenntartásával kórosan elnyújtja és blokkolja azt. Bár néhány anya és feleség hálás azért, hogy a virtuális térben még egyszer „megölelheti” szerettét, sokan vallják be utólag: a pixelalapú hamis képek semmit sem enyhítenek a húsbavágó valóság fájdalmán.
Katarzyna Nowaczyk-Basińska, a Cambridge-i Egyetem neves kutatója szerint jelenleg mindannyian egy globális kulturális és technológiai kísérlet akaratlan részesei vagyunk. A „deadbotok” (halottakat szimuláló chatbotok) és a háborús deepfake-ek hosszú távú társadalmi és mentális hatásait ma még képtelenség pontosan előre látni. Egy dolog azonban már most biztosan kijelenthető: a mesterséges intelligencia végleg és visszafordíthatatlanul átírta a búcsúzás, a gyász és a kollektív emlékezet évezredes szabályait.
